Úszás: Ha nincs olimpia, folytatás sincs – Cseh László – NSO – Nemzeti Sport

Egyelőre nagyobb a hangsúly a szárazföldi edzéseken, de a világbajnok Cseh László szerint nem most kell megszakadni a medencében. Az olimpiáig van még egy év, ha egyáltalán lesz verseny Tokióban.

Az úszóedzések feleannyira nehezek, mint korábban, a szárazföldi munka nagyobb hangsúlyt kap (Fotó: Tumbász Hédi)


Hirdetés

– Egyelőre fél gőzzel készülnek?
– Ez a helyes megállapítás – reagált Cseh László, a BVSC-Zugló olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok úszója. – Elkezdtünk már jó ideje a vízben is dolgozni, de az úszóedzések feleannyira nehezek, mint korábban, a szárazföldi munka viszont jóval nagyobb hangsúlyt kap az eddigieknél.

– Ez mit jelent pontosan?
– Kicsit másként, kicsit jobban megmozgatjuk az izmokat a konditeremben – jobban elfáradok, mint a medencében, hiszen az úszáshoz már hozzászoktam az évek alatt, ehhez a munkához kevésbé.

– Vagyis alakul a teste?
– Azt azért még nem mondanám… De azt határozottan érzem, hogy egyre erősebb vagyok, jobban bírom az ismétlődő feladatokat, és többet is bírok.

A LEGJOBB NEM BAJNOK

A járvány idején a swimswam.hu szakportál nyilvánosságra hozott egy rangsort: Cseh László bizonyult minden idők legjobb úszójának a nem olimpiai bajnokok között.
„Nem, egyáltalán nem bántó ez a rangsor, sokkal inkább jó érzés, hogy elismerik az eredményeimet – felelte a 34 éves magyar klasszis. – Külföldön mindig megkapom az elismerést, itthon ez nem mindig és nem feltétlenül van így. Az utóbbi néhány évben inkább éreztem magam megtűrt személynek, többen mintha azt mondták volna, jó, hogy itt vagyok, de talán már jobb lenne, ha átadnám a helyem… Ez persze lehet, hogy jogos felvetés, hiszen a tavalyi világbajnokságon »csak« egy tizedik helyet tudtam felmutatni, ami a korábbi eredményeimhez képest rosszabb, de szerintem inkább azt mutatja, hogy még mindig képes vagyok ott lenni a világ élvonalában.”

– És mit csinálnak a medencében, mit takar a fél gőzzel történő úszás?
– Napi egy úszóedzésünk van, egyelőre nem lépdelünk előrefelé, inkább afféle alapozás zajlik, szóval a munka ezen részébe nem halunk bele.

– Ez kellő inspirációt ad?
– Szilárd véleményem, hogy aki szeret és akar úszni, az csinálja. Most is. Nekem nem számít, van-e verseny, vagy nincs, nem ennek függvényében dolgozom. Tudom, mi a célom: az olimpia. Arra kell jól felkészülnünk. Akadnak persze olyanok, akik azt mondják, minek dolgozni, ha nincs verseny, de én nem érzékelem nagy problémaként a jelenlegi helyzetet.

– Kérdés, vajon lesz-e jövőre olimpia?
– Márciusban határozottan azt éreztem, az idén nincs realitása annak, hogy olimpiát rendezzenek, a jövőt tekintve viszont nincsenek ilyen érzéseim. De ha mégis eltörlik a tokiói játékokat, jelentsék be minél korábban, mert onnantól elvész minden motivációm, akkor eljön a búcsú ideje. Már lerendeztem magamban, ha nincs olimpia, folytatás sincs. Akkor eljött pályafutásom vége.

– Mentálisan mennyit dolgozott azon, hogy ezt ilyen szépen, lazán, már-már könnyedén kimondja?
Nem mondom, hogy semennyit, de a helyzet nem tőlem függ: rajtam kívülálló okok miatt halasztották el az olimpiát, vagyis el kellett fogadnom, hogy ezt hozta az élet. Nem én okoztam, nem én törtem el síelés közben a lábam, vagy nem én jártam dzsungelben, ahol megfertőződtem – nincs ráhatásom a történet alakulására.

– Azért továbbra is elővigyázatosan, mindenre odafigyelve éli az életét?
– Érzem, hogy enyhült bennem a „parafaktor”, kezdem a maszkot is kényelmetlennek érezni, vagyis kétségkívül csökkent a veszélyérzetem, ennek ellenére természetesen próbálok odafigyelni mindenre.

– Ebben a kétségkívül furcsa, még soha meg nem élt helyzetben nem könnyű lazábban venni?
– Némi lazulást én is tapasztalok, de nem a tekintetben, hogy nem megyek edzésre, hanem például abban, hogy egy-egy ebédnél vagy éppen vacsoránál könnyebben rámondom valamire, hogy az még belefér. De csak azért, mert reggelente aludni szeretnék, biztosan nem hagyok ki edzést. Ez nálam fontos szempont, hiszen évekkel ezelőtt kimondtam, ha ilyet érzek, az egyet jelent a visszavonulásommal. Ám ha mondjuk nem érzem jól magam, nem görcsölök azon, hogy kimarad egy edzés, tudom, hogy van idő pótolni az elmaradt tréninget. A legfontosabb, hogy maradjon meg a motiváció, s ahogy mondtam, ez nem azon múlik, van-e verseny. Nagy felelősségük van az edzőknek is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogyan állítják össze a feladatokat: azzal „eladni” egy tizenöt kilométeres edzést, hogy ez kell a jövő évi első versenyhez, nem biztos, hogy nyerő. Meg kell találni a megfelelő arányokat. Ha nálunk, a BVSC-ben napi két úszóedzés lenne, én is feltenném a kérdést: ugyan minek? Szerencsés helyzetben vagyunk, jó edzőink vannak, tudják, hogy teljesen felesleges kifulladásig edzeni már most, hiszen másfél évet nem lehet végigdolgozni, de az sem jó, ha nem csinálunk semmit, és otthon leépülünk.

– Lehet, hogy korai a kérdés, mégis, melyik számra összpontosít a jövőben?
– Csinálom a vegyesre alapozott felkészülést, aztán meglátjuk, abból milyen leágazások lehetnek. Két dolog biztos: az egyik, hogy van időm odafigyelni a technikámra, a másik, hogy az előző évvel ellentétben ezúttal nem hajtogatom, hogy a márciusi országos bajnokság lesz a mérvadó, ott eldöntjük, vállalom-e az olimpiát. A jelenlegi helyzet merőben más, így egyelőre csak annyit tudok mondani, megyünk, csináljuk – aztán meglátjuk.

Eredeti forrás:
http://www.nemzetisport.hu/uszas/uszas-ha-nincs-olimpia-folytatas-sincs-cseh-laszlo-2771569

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük